A Viski Károly Múzeum jogelődjének a városháza folyosóján 1932-ben létrejött muzeális gyűjteményt tekinthetjük. Hosszú évek vitái után az új polgármester, Antalffy Sándor is pártfogásába vette a kalocsai múzeumügyet. Megalakították a Városi Múzeum Bizottsága nevű civil szerveződést. Három személy lelkesedése és buzgolkodása mozgatta az ügyet, nevezetesen: dr. Kujáni Ferenc kanonok, a Kalocsai Földmíves Ifjúsági Egyesület elnöke, Antalffy Sándor polgármester és r. Gábor Lajos festőművész, a Kalocsai Földmíves Ifjúsági Egyesület Népművészeti Osztályának vezetője. A város 1931. október 5-i rendkívüli közgyűlése a múzeum elhelyezésének céljából átengedte a vegyvizsgáló állomás elköltözésével megüresedett helyiségeket a városháza folyosóján. Az 1932. március 20-i városi közgyűlés a Városi Múzeum Bizottsága kérésére ideiglenes jelleggel engedte át a tervezett kiállítás céljára a városháza főbejáratától balra lévő folyosót. Ez a folyosórész maradt véglegesen - a kalocsai múzeum történetének első és második korszakában - a múzeum kiállításainak a helye. A kiállító-helyiség biztosítása után felgyorsultak az események, majd 1932. június 2-án csütörtökön, 16 órakor nyitotta meg dr. Horváth Győző püspök, a Városi Múzeum Bizottsága elnöke Kalocsa első múzeumát. A nagyrészt Gábor Lajos festőművész által gyűjtött múzeumi anyag a II. világháború alatt szétszóródott, elpusztult. Csupán néhány darabot őriz a Viski Károly Múzeum ebből a korszakból, mely tárgyak - ritkaságuknál fogva - féltett kincsei a kalocsai múzeumnak. A Gábor Lajos által gyűjtött majd szétszóródott múzeumi anyag egy részét a múzeum újjászervezése során kaptuk ajándékba és vásároltuk vissza magánszemélyektől.
A városi gyűjtemény újjászervezését 1949. augusztus 9-től Laszczik Ernő nyugalmazott tanítóképző intézeti igazgató végezte el. Az országos szervek többször szorgalmazták a múzeum végleges elhelyezését, de Laszczik Ernő lankadatlan fáradozásai ellenére is minduntalan meghiúsultak a tervek. Először az érseki Jószágkormányzóságot jelölték ki múzeumnak. Laszczik Ernő az átadott ingatlan kulcsaival a kezében készülődött a költözködésre, de a legutolsó pillanatban az orosz hadsereg megszállta és elfoglalta az épületet. A kudarc elkedvetlenítette a kalocsai múzeumügy harcosait. Később a Főszékesegyház és a Zárda közötti kanonoki lakóépületet jelölték ki múzeumnak, de többszöri tárgyalás után ezt is más célra engedték át, így a városi múzeum a városházán maradt. Az államosítás így a régi helyén találta a kalocsai múzeumot.
Az államosított Tóth Mike féle ásványtár a többi gimnáziumi gyűjteménnyel együtt a múzeum tulajdonába került, de helyhiány miatt kiállításukra nem kerülhetett sor. Laszczik Ernő halálával (1955) megrekedt a kalocsai múzeum ügye. Az 1960-as évek elején önálló intézményi jellege is megszűnni látszott, amikor is a gimnáziumi szertárakba költöztették a múzeumi anyagot. Változás 1963 áprilisában következett be, amikor a gyűjtemény a Megyei Tanács kezelésébe került. Ekkor a gimnázium földszintjén 3 helyiséget jelöltek ki múzeum céljára, ahol néprajzi kiállítást rendeztek. A múzeum vezetőjévé Pécsiné Ács Sarolta nyugalmazott tanítónőt nevezték ki, aki a Megyei Múzeumigazgatóság anyagi bázisával gyarapította a kis múzeum tárgyi anyagát.
A Városi és a Megyei Tanács 1970-ben határozta el a kalocsai néprajzi-helytörténeti gyűjtemény önálló tájmúzeummá fejlesztését. Első lépésként Dr. Bárth János múzeológust nevezték ki igazgatóvá. Határozat született arról, hogy a Belvárosi Iskolát 1970. november 1-én múzeumi célokra átadják. Az iskola 1971 májusában költözött el, csak ezután rendezhették meg az első állandó kiállítást. 1977 februárjában a Városi Tanács átadta az épület földszinti helyiségeit és egész telkét, így végleg múzeumi tulajdonná vált az ingatlan. Az 1971. évet követő időszakban a Viski Károly Múzeum egyre terjeszkedett, jelentős mértékben gyarapította gyűjteményeit, s igen gazdag múzeális anyaggal rendelkező tájmúzeummá vált.
1993. április 1-től Romsics Imre, a homokmégyi - a valamikori kalocsai jobbágyok leszármazottja - születésű néprajzkutató múzeológus az intézmény igazgatója. Ebben az időszakban a régészeti-, a néprajzi-, a történeti dokumentációs-, az adattári-, a fotó- és a könyvtári gyűjteményeink jelentős mértékben gyarapodtak. Hosszú fáradozás és küzdelem után 1995-1997 között - három ütemben - felújítottuk a múzeum épületének homlokzatát, tetőhéjazatát és pincéjét. 2003-ban felújítottuk, európai színvonalúra alakítottuk belső tereinket, kiállításainkat. A 2000-2004 közötti átalakításokkal a végsőkig kihasználtuk raktáraink befogadóképességét. Gyűjteményeink kinőtték a rendelkezésünkre álló épületet, ezért 2003-2004-ben egy új épületszárnyat terveztettünk. Keressük a beruházás lehetőségeit.
Életrajzok:
Életrajz - Gábor Lajos, r.
Életrajz - Laszczik Ernő
Életrajz - Pécsiné Ács Sarolta
Életrajz - Dr. Bárth János
Életrajz - Romsics Imre