Czár János 1930. április 5-én született Kalocsán. Udvarukban nemcsak a tíz testvér játszott, hanem gyakran odagyűlt a környék összes gyermeke. E gyermekkori élménynek köszönhető, hogy emlékezetében óriási játéktudást őrzött meg. 14 éves korában édesapja elhagyta a népes családot, ő lett a családfenntartó.
1956-ban kötött házasságot a szintén nehézsorsú Rabata Eszterrel, így került Miskére, felesége szülőfalujába. Ibolya lányuk 1960-ban, Anikó 1962-ben született.
Egy különös véletlen folytán, Miskén ismerkedett meg Tóth Menyhérttel, a XX. század egyik legnagyobb magyar festőjével. Tóth Menyhértet atyai jóbarátjaként tiszteli, legfőbb mesterének tekinti.
Tóth Menyhért biztatására a művészethez ösztönösen vonzódó fiatalember megpróbálkozott az akvarell festészettel és a szobrászattal is. Amellett, hogy keményen dolgozott, hogy családját eltartsa, esténként és minden szabadidejében alkotótáborokba járt. Akvarelljeit, kisplasztikáit, fafaragásait, játékait számos kiállításon bemutatták, így Kecskeméten, Baján, Kalocsán, Kiskunhalason és másutt.
Tóth Menyhért zsenialitásának egyik felismerője, Dr. Bánszky Pál művészettörténész figyelt fel Czár János sokoldalú alkotó tehetségére és autentikus népi gyermekjátékaira. Ő ajánlotta a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely munkatársainak figyelmébe a miskei játékmestert. Generációkat tanított meg a szőrlabda, a vízparti növényekből készíthető játékok, a csuhé, a kukoricaszár és a fűzfavessző adta játékeszközök sokaságának készítésére. Ő maga is ezt érzi legfontosabb feladatának.
Első önálló játékkiállítása Székesfehérváron nyílt meg. A játékkészítésen keresztül aztán egyre tudatosabban kezdett foglalkozni a paraszti kézműves és népművészeti hagyományok felélesztésével és őrzésével. Számos közteret díszítenek szobrai, kopjafái, fa játszóterei. Az Arany Gránátalma díjat 1992-ben kapta meg, a népijáték-készítők közt elsőként a Népművészet Mestere címet 1994-ben, 2002-ben pedig a kalocsai népélet nevezetes kutatójáról, Pécsiné Ács Saroltáról elnevezett díjat – hogy csak a legjelentősebbeket vegyük sorra.
Súlyos betegsége miatt leszázalékolták, így egyre több időt fordított az alkotásra, művészkedésre. Közel 200 népművészeti alkotótáborban és gyerektáborban fordult meg játékkészítést és kézművességet tanítva kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Dánia, Hollandia, Svédország, Németország, Olaszország, Izrael, Jugoszlávia, Csehország, Szlovákia, Oroszország nemzetközi alkotótáboraiban, népművészeti kiállításain volt a magyar népi kézművesség elkötelezett „nagykövete”. A németországi Hirrlingen városában díszpolgárrá avatták.
Jelenleg is Miskén él s bár már kevesebb elfoglaltságot vállal, aktívan alkot.

Kivonat az alábbi tanulmányból:
Bihar Mária – Lendvai Kepe Zoltán: A miskei homo ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja. In: Cumania 19 (Szerk: Bárth János) Kecskemét, 2003. 315–343.