A környezetéből határozottan kiemelkedő domb egy természetes tó és egy időszakosan vízállásos terület mellett fekszik. A relatív magasságkülönbség eléri a 4 métert. Ez a terület ideális életteret biztosított az itt megtelepedők számára. A lelőhelyen 5000 m2-es felületet tártunk fel, ahol helyenként 1,4 m vastag humuszréteg alatt kerültek elő a telepjelenségek.
Négy korszakban alakult ki kisebb-nagyobb település a dombon: kb. 3500-4000 éve a bronzkorban; kb. a II-III. században, a szarmaták idején; az Árpád-korban; az újkorban.
A bronzkori (késő kisapostagi -- kora vatya) településrészlet leletanyagban nagyon gazdag, több egész, illetve kiegészíthető edény, 4 db korhatározó bronztárgy és egy öntőforma került elő. Két, részben földbe mélyített ház és a legtöbb méhkas alakú, mély tárológödör ebből a korból származik. A cölöplyukak nagy része valószínűleg a bronzkori település felszíni épületeihez tartozott. Talán a bronzkori népesség hitvilágában is szerepet játszottak azok a gödrök -- kopolyakutak, melyek a terület mélyebb fekvésű részén kerültek elő. Ezekben a gödrökben találtunk egy-két egész edényt, egy gödörből pedig egy dunántúli eredetű bronzcsüngő is előkerült.
A szarmaták talán csak rövidebb ideig lakták intenzíven a dombot. Ebből a korból is több tárológödröt és néhány kopolyakutat tártunk fel. Néhány római import kerámia -- Terra sigillata, festett edénytöredékek -- utalnak a rómaiakkal kialakult kapcsolatokra.
Az Árpád-korban az időszakosan vízjárta terület közelében, a domb nyugati lejtőjén telepedtek meg. Az előkerült árkok többsége erre a korra keltezhető. A lelőhely talán legkülönlegesebb objektuma az az Árpád-kori vesszőfonatos kút (156. obj.), melyben a víz kb. 70-80 cm magasan konzerválta a kút vázát alkotó vesszőfonatot. Ennek egy részletét sikerült eredeti állapotában kiemelnünk.
Az ásatás területén előkerült néhány újkori -- általában sekély betöltésű amorf -- objektum, ezek az egykor itt működő majorság mementói.
A 232 db régészeti objektum és a 146 db cölöplyuk nagyon sok új adalékkal szolgál a régészet számára. A bronzkori településrészlet az első ilyen korú nagyobb feltárás a környéken. Az előkerült gazdag leletanyag a dunántúli kapcsolatok révén különlegesen értékes. Előkerült 158 apró lelet (pattintott kő, orsógomb, terra sigillata), 761 zacskó kerámia, 94 egyéb kő, 168 kagyló és csiga, 383 zacskó állatcsont, 244 zacskó patics és 147 zsák földminta. A kiértékelésbe természettudós kollégákat is bekapcsoltunk.
Meghatároztuk az útépítéssel veszélyeztetett régészeti lelőhely nyugati szélét, míg keleti irányban a lelőhely egy részét a korábbi útépítéssel elpusztították.
