|
|
A városi gyűjtemény újjászervezését 1949. augusztus 9-től
Laszczik Ernő nyugalmazott tanítóképző intézeti
igazgató végezte el. Az országos szervek többször szorgalmazták
a múzeum végleges elhelyezését, de Laszczik Ernő lankadatlan
fáradozásai ellenére is minduntalan meghiúsultak a tervek.
Először az érseki Jószágkormányzóságot jelölték ki múzeumnak.
Laszczik Ernő az átadott ingatlan kulcsaival a kezében készülődött
a költözködésre, de a legutolsó pillanatban az orosz hadsereg
megszállta és elfoglalta az épületet. A kudarc elkedvetlenítette
a kalocsai múzeumügy harcosait. Később a Főszékesegyház és
a Zárda közötti kanonoki lakóépületet jelölték ki múzeumnak,
de többszöri tárgyalás után ezt is más célra engedték át,
így a városi múzeum a városházán maradt. Az államosítás így
a régi helyén találta a kalocsai múzeumot.
Az államosított Tóth Mike féle ásványtár a többi gimnáziumi
gyűjteménnyel együtt a múzeum tulajdonába került, de helyhiány
miatt kiállításukra nem kerülhetett sor. Laszczik Ernő halálával
(1955) megrekedt a kalocsai múzeum ügye. Az 1960-as évek elején
önálló intézményi jellege is megszűnni látszott, amikor is
a gimnáziumi szertárakba költöztették a múzeumi anyagot. Változás
1963 áprilisában következett be, amikor a gyűjtemény a Megyei
Tanács kezelésébe került. Ekkor a gimnázium földszintjén 3
helyiséget jelöltek ki múzeum céljára, ahol néprajzi kiállítást
rendeztek. A múzeum vezetőjévé Pécsiné Ács Sarolta
nyugalmazott tanítónőt nevezték ki, aki a Megyei Múzeumigazgatóság
anyagi bázisával gyarapította a kis múzeum tárgyi anyagát.
A Városi és a Megyei Tanács 1970-ben határozta el a kalocsai
néprajzi-helytörténeti gyűjtemény önálló tájmúzeummá fejlesztését.
Első lépésként Dr. Bárth János múzeológust
nevezték ki igazgatóvá. Határozat született arról, hogy a
Belvárosi Iskolát 1970. november 1-én múzeumi célokra átadják.
Az iskola 1971 májusában költözött el, csak ezután rendezhették
meg az első állandó kiállítást. 1977 februárjában a Városi
Tanács átadta az épület földszinti helyiségeit és egész telkét,
így végleg múzeumi tulajdonná vált az ingatlan. Az 1971. évet
követő időszakban a Viski Károly Múzeum egyre terjeszkedett,
jelentős mértékben gyarapította gyűjteményeit, s igen gazdag
múzeális anyaggal rendelkező tájmúzeummá vált.
1993. április 1-től Romsics Imre, a homokmégyi
- a valamikori kalocsai jobbágyok leszármazottja - születésű
néprajzkutató múzeológus az intézmény igazgatója. Ebben az
időszakban a régészeti-, a néprajzi-, a történeti dokumentációs-,
az adattári-, a fotó- és a könyvtári gyűjteményeink jelentős
mértékben gyarapodtak. Hosszú fáradozás és küzdelem után 1995-1997
között - három ütemben - felújítottuk a múzeum épületének
homlokzatát, tetőhéjazatát és pincéjét. 2003-ban felújítottuk,
európai színvonalúra alakítottuk belső tereinket, kiállításainkat.
A 2000-2004 közötti átalakításokkal a végsőkig kihasználtuk
raktáraink befogadóképességét. Gyűjteményeink kinőtték a rendelkezésünkre
álló épületet, ezért 2003-2004-ben egy új épületszárnyat terveztettünk.
Keressük a beruházás lehetőségeit.
Életrajzok:
Gábor Lajos, r.
Laszczik
Ernő
Pécsiné
Ács Sarolta
Dr.
Bárth János
Romsics Imre
|