A
komáromi asztalosok festett ládái nem voltak
ismeretlenek a kalocsaiak előtt, az asztalosok
előállította bútorok mégiscsak a XIX. század
elejétől kezdtek rohamosan terjedni. A kalocsai
asztalos céh alapszabályát 1819-ben hagyta
jóvá I. Ferenc császár. A komáromi gyökerekből
kifejlődött kalocsai bútorfestő központ első
datált darabja 1840-ből ismeretes. A sötétkék
alapra duflapiros (cinóbervörös), sárga, fehér,
zöld virágokat, tulipánt, rózsát és gyöngyvirágot
festettek, néha madarat. „A legkevesebb eredetiséget
ezek a minták mutatják, hisz asztalosok vagy
azok útmutatása szerint íróasszonyok csinálták,
mint Nagy Pöre néni Homokmégyen. De utóbbiak
kezét is megkötötték, erősen befilyásolta
őket a megrendelő asztalos szegényes ízlése”
- írta Eckert Irma 1935-ben. Alig fél évszázados
virágzás után, a XIX. század végén eltünt
a festett asztalosbútor. A XX. század elején
a pingálóasszonyok még festettek világoskék
alapú bútorokat, de már nem a hagyományos-,
hanem a pingálás és a hímzés korai motívumaival:
tulipán- és rózsaváltozatok, csillagvirág,
gyöngyvirág, liliom, pillevirág. Három évtizedes
szünet után - a faragáshoz hasonlóan -, új
technikával és új motívumvilággal élesztették
újjá a bútorfestést. A pingálás és a hímzés
legújabb stílusának teljes motívumkészletét
ráfesttették az archaizálási szándékkal újonnan
kitalált bútorokra. Ezen erőltetett stílus
nem tudott divattá válni, kizárólag az előállítási
körzeten kívüli piacon tudták értékesíteni.
|
