Kiállításunk az egykori kalocsai jezsuita főgimnáziumban létrehozott ásványtárat mutatja be, eredeti bútorokban, eredeti feliratokkal, a századeleji kiállítási elvekhez híven. A kiállítási mód a Magyar Nemzeti Múzeum régen megsemmisült első ásványtani kiállítását idézi, amelyhez hasonlót a bécsi és a prágai Nemzeti Múzeumok máig is megőriztek.
Az 1765-ben alapított gimnáziumot 1860-ban a jezsuiták vették át, akik nagy hangsúlyt helyeztek a természettudományok oktatására. A kegyes rendtől átvett, 130 fajhoz tartozó 248 db ásványt a jezsuiták ajándékokkal és vásárlásokkal bővítették. Az 1885-1886-os tanévre már 1097 db rendezett ásvány, földolgozatlanul pedig 1807 db ásvány és 350 db kőzet volt a gyűjteményben, mely 1940-re 4512 db-ra bővült.
A szertár legtekintélyesebb kezelője a tudós mineralógis szerzetes tanár, Tóth Mike volt. A 19. század második felében bejárta Magyarország összes bányáját, kőfejtőjét, hegyszorosát, meglátogatta és tanulmányozta Európa összes jelentősebb ásványtárát. Tapasztalatait három könyvben jelentette meg. 1882-ben adta ki a Magyarország ásványai, 1901-ben Az ásványok és az élet, 1908-ban A kalocsai főgimnázium ásványtára című művét. Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése című, 2200 oldalas kézirata az 1940-es években elkallódott. A kézirat 2004 októberében, csonkán ugyan, de előkerült.
A jelenleg is látható ásványtár nagyobb részt 1906-1908 között készült el. A bútorokat Tóth Mike tervezte és a rendház asztalosai készítették el. A falak mellé állított szekrényeket 29 számozott szakaszra osztotta, a terem közepére pedig három db diófaszekrényt helyezett. Az ásványokat tartó apró állványok mindegyike Tóth Mike ötlete és keze munkája.
Az 1948-as államisítás után a soproni és a veszprémi egyetem szerette volna elszállítani a gyűjteményt, de Simon Emil igazgató közbenjárására Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszter leállította azt, s a leendő kalocsai múzeum tulajdonába adta. Az ásványtár múzeumi elhelyezésére azonban csak 1980-ban kerülhetett sor, ahol 1981. július 12-én nyitották meg az eredeti formájában kiállított ásványgyűjteményt a nagyközönség számára.
Az iskolai szemléltetés céljait messze túlhaladta a Kalocsai Ásványgyűjtemény. A Kárpát-medence ásványokban legszegényebb vidékén különös múzeológiai és tudományos értéket képvisel sok ritkaságával és különlegesen szép példányaival. A 19. század második felében gyűjtött anyag jelentős része pótolhatatlan, hiszen a bányák jelentős részét régen bezárták. A világ szinte minden régiója képviselteti magát. Különösen sok ásvány található a Trianonban elszakított országrészek területéről. A magyar ásványnevezetességek mindegyike megtalálható, így például a bélabányit, biharit, kapnicit, semseyt, nagyágit, szabóit, vashegyit, stb. Az ásványtár tudománytörténeti jelentősége az, hogy 1908 óta őrzi a 19. század klasszikus rendszerét a Dana-féle rendszert. Fontos az ásványtár az iskolatörténeti, pedagógiatörténeti és múzeológiatörténeti szempontból is. Szerencsére elkerülték a múzeumok modernizációs törekvései, így az ásványtár megőrizhette a 20. század eleji hangulatát.

Tóth Mike (1838. szept. 25. Őr, Ung vm. – 1932. okt. 3. Kalocsa): tanár, mineralógus, író. – 1854. szept. 30-án belépett a jezsuita rendbe. Nagyszombati próbaévei után a bécsi Baumgartenbergben nyelvészeti és szónoklati tanulmányokat végzett (1856–1858), majd Pozsonyban tanult bölcseletet (1859). Az 1860–1861-es tanévben Kalksburgban tanult, ugyanakkor magyar nyelvet és irodalmat tanított a gimnáziumban. 1861-ben helyezték Kalocsára, ahol természetrajzot és természettant tanított a jezsuita gimnáziumban. A teológia tudományát Innsbruckban hallgatta (1865–1868). 1868-ban szentelték pappá. 1869-ben Kalocsán tanított. 1870-ben a jezsuita rend harmadik próbaévét töltötte a Klagenfurt melletti Sankt Andrében. 1871-ben ismét Kalocsán tanított, majd Szatmár hittantanára lett (1872–1877). Rövid kalocsai tartózkodás után (1877–1879) fizikát és magyart tanított Kalksburgban (1879–1881). Tudományos munkásságának jelentős részét hosszas kalocsai tanárkodása alatt végezte (1881–1918). A szatmári leánygimnázium igazgatója (1918-1923), majd a pécsi Pius gimnázium tanára (1923–1924). 1925-ben visszahelyezték Kalocsára, ahol hetven éves tanári múlttal helyezték nyugállományba 1930-ban. – A hosszú életpálya mögött egy sokoldalú, gazdag, hitvallásos tudományos életmű húzódik. Az ifjúság lelki és erkölcsi nevelését is hivatásának tekintette, e területen is számtalan írása jelent meg. Sokoldalúságát és termékeny irodalmi munkásságát mutatja sajátkezű feljegyzése, mely szerint huszonhat féle lapban 270 cikke jelent meg a legkülönbözőbb témákban. A kalocsai gimnáziumban már 1863-ban a rendelkezésére állt egy fényképíró gép az előhíváshoz szükséges vegyszerekkel és készletekkel együtt. Tapasztalatait A fényképészet titkai című kézikönyvben jelentette meg (1875), mely Magyarország első ilyen jellegű kiadványa volt. Műveit saját felvételeivel illusztrálta. Fényi Gyula csillagász kérésére tökéletesítette az égbolt fényképezésének technikai megoldását, amivel a külföldet is megelőzte. A magyar síkság jövője című írása (1878) az Alföld fásításának módját részletezte. 1881-ben a mikroszkóp történetéről írt. A Közép-európai műépítmények című művét a budapesti egyetem 400 aranykoronával jutalmazta (1898). – Munkásságának legjelentősebb és legmaradandóbb része az ásványtanhoz kötődik. A jezsuita rend támogatta ásványtani kutatásait, finanszírozta tanulmányútjait. Ausztriai tanulmányai alatt bejárta az Alpok országait. 1878-ban Franciaországban töltött néhány hónapot, később Anglia, Belgium, Hollandia, Németország, Svájc, Olaszoprszág és Spanyolország ásványaival és nevezetességeivel ismerkedett meg. Európa minden jelentősebb ásványtárában megfordult. A nyomtatásban is megjelent ásványtani főművét Magyarország ásványai címmel adta ki (1882). Anyagát húsz esztendeig gyűjtötte. Bejárta a Kárpát medence összes bányáját és kőfejtőjét. Közben tanulmányozta a bécsi udvari ásványtárat, a budapesti Nemzeti Múzeum ásványtárát, a selmeci bányász akadémia ásványtárát és a birodalmi földtani intézet gyűjteményeit. A sorscsapások következtében a történeti Magyarország ásványgyűjteménye csak töredékeiben maradt meg, így az ásványvilág régi gazdagságáról csak Tóth Mike könyve tudósít a teljesség igényével. A százhúsz esztendős könyv ma is az egyetlen, amely összefoglaló képet ad Magyarország ásványairól. Az ásványok s az élet című művét a tanulóifjúság részére, a közművelődés fejlesztésére írta. E kicsiny könyvecske gyakorlati megvalósulását láthatjuk a később berendezett ásványtár didaktikai részében. 1906 júniusa és 1908 tavasza között rendezte be Tóth Mike a kalocsai gimnázium ásványtárát az újonnan fölépült épületszárny első emeletén. A bútorokat Tóth Mike tervezte, az ásványokat tartó apró állványokat saját maga állította elő. A berendezés tapasztalatait A kalocsai főgimnázium ásványtára című írásában adta közre (1908), melyben leírta az ásványtár történetét, elhelyezését és katalógusát is. Az ásványtár az államosításkor került a Viski Károly Múzeum tulajdonába. Az 1981-ben megnyitott kiállítás Kalocsa egyik idegenforgalmi látványossága. Tóth Mike legterjedelmesebb ásványtani munkája, Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése című, 2200 oldalas kézirata a második világháború utáni viszontagságok közepette eltünt, megsemmisült. – Számtalan könyve mellett hitéleti folyóiratokat szerkesztett (Jézus szent szivének Hírnöke 1884–1917, Mária kert. Havi folyóirat a Boldogságos Szűz tiszteletének ápolására 1885–1917). – Tóth Mike gazdag munkásságát életében is elismerték. Tagja volt a Természettudományi Társulatnak (1882) és az Aquinói Szent Tamás Társaságnak (1887). A Szent István Akadémia tudományos és irodalmi osztálya első tagjai sorába vette (1887). XIII. Leó pápa a Pro Ecclesia et Pontifice arany érdemkereszttel tüntette ki (1888). A magyar állam a III. osztályú magyar érdemkereszttel jutalmazta (1929). – Kalocsa Tanácsa márványtáblával jelzett utcát nevezett el róla a Középsőkertekben 1963. november 26-án.
F.m.: A fényképészet titkai (Szatmár, 1875); A magyar síkság jövője (Kalocsa, 1878); A mikroszkóp története (Bp., 1881); Magyarország ásványai (Bp., 1882); Közép-európai műépítmények (Bp., 1898); Az ásványok s az élet (Kalocsa, 1903); A kalocsai főgimnasium ásványtára (A Jézus-társasági kalocsai érseki főgimnázium értesítője az 1907–1908 iskolai évről. Kalocsa, 1908); Spanyolország (Bp., 1910)
Irod.: Frideczky József: Tóth Mike (Gyenis András: Száz jezsuita arcél III. Bp., 1941.); Koch Sándor: A magyar ásványtan története. Bp., 1952.; Grabarits István: A kalocsai ásványgyűjtemény. (Kalocsai Múzeumi Kiskönyvtár 3. Kalocsa, 1986.); u.a. második bővített kiadás (Kalocsai Múzeumi Kiskönyvtár 5. Kalocsa, 2000.); Romsics Imre: Tóth Mike (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002. 899–900.).